Baskó története
Baskót az erdőművelés alakította településsé. Az egykori írtásfalu első írásos említése csak 1388-ból való, noha tudomásunk van róla, hogy Zsigmond király Boldogkő várának tartozékaként már a XIV. század végén a Czudar családnak adományozta. A későbbiekben gyakran változtak urai. A XV-XVI. században birtokolta Brankovics György szerb despota, majd a Szapolyaiaké volt. Ezt követően földesurai leghosszabb ideig a Rákóczi és a Thurzó családok voltak. XVII. századi urai, a Trautsonok ruszinokat telepítettek a csaknem elnéptelenedett községbe.
Lakosai évszázadok óta erdőgazdálkodást és földművelést végeznek. Közigazgatási szempontból Baskó 1881-ig Abaúj, majd 1881-1945 között Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott.
Görög katolikus temploma 1790-ből való.
A jóval 300 fő alatti lélekszámú község népessége az elmúlt évtizedekben folyamatosan fogyott , mára úgy tűnik, hogy a népességcsökkenés megállt. A helyi lakosság száma 1960-bvan még 628 fő, 1970-ben 447 fő, 1980-ban 374 fő, 1990-ben már csak 269 fő volt. Az 1990-es évek elején a községben a 60 éven felüliek száma meghaladta a 110 főt, miközben a 14 alattiaké nem érte el a 30-at, ami egyértelműen jelzi a helyi lakosság gyors elöregedését.
A KSH adatai szerint, 2020-ban a település lakossága 149 fő és a lakások száma 91.
A gazdaságilag aktív korú népesség közel fele a megye nagyobb településeinek munkahelyeire ingázik. A foglalkoztatottak 85%-a fizikai dolgozó, többségük ipari foglalkozású, de a kereskedelmi és mezőgazdasági tevékenységet végzők aránya sem alacsony.
Baskón az alapellátást szolgáló intézményhálózat szinte teljesen hiányzik, a falunak nincs sem orvosa, sem oktatási intézménye. Baskóiaknak a legtöbb ellátási jellegű szolgáltatásért Abaújszántóra kell utazniuk. A kulturális szolgáltatást a helyi könyvtár, (amelynek állománya 2 ezer kötetből áll) és az ifjúsági klub nyújtja.